Sosem értettem igazán a pizsamát, mint olyat. Annyi mindenre kell költeni az embernek ebben a válságos, inflációval terhelt időszakban – miért pont pizsamára szórná el a pénzt? Persze, ruhát kell venni, és bár én nem vagyok egy nagy stylist, már csak a munkámból kifolyólag is elkerülhetetlen az igényes öltözködés. Na de: az mégis munka; nem alvás! A ruha lényege, hogy előnyösen jelenjünk meg a társas érintkezések során; hát kit érdekel akkor, hogy miben alszunk, nem?
Mivel általában ehhez hasonlóan gondolkoztam a pizsamahordásról, nem is vettem magamnak soha. Gyerekként még, mikor édesanyám rám adta, persze fölvettem; de onnantól kezdve, hogy kamaszodni kezdtem, és bontogatni kezdtem önállóságom szárnyait, már csak lustaságból sem vettem fel egyet sem. Pláne, mikor egyetemre kerültem: a póló-alsógatya kombónál sosem eveztem mélyebb vizekre.
Ez így is volt egészen a múlt hétig, mikor a feleségem a 40. születésnapomra egy pizsamát vett nekem. Először azt hittem, viccel, de mikor azt mondta, „nem maradhatok örökre húsz éves”, rájöttem, hogy ezzel bizonyára egy komoly egzisztenciális választóvonal elé érkeztünk. És ahogy elérkezett az este, nagy sóhajtásokkal bár, de felhúztam a kék csíkos, gombokkal tarkított pizsamát.
Ekkor jött az első megdöbbenés: ahogy lecseréltem a merev farmerom a laza, bő pizsamanadrágra, mintha láncaimtól szabadultam volna. Sétáltam egy-két kört a hálóban, csak hogy érezzem a hirtelen és váratlanul jött szabadságot. „Elképesztő”, gondoltam, „mintha nem lenne rajtam semmi, mégsem fázok a takaró nélkül, mint eddig mindig”. Begomboltam a felsőmet is, és kimentem a konyhába főzni egy teát; élvezni akartam még kicsit a puhaságot; na meg valahogy imponált, hogy ahogy leültem a gőzölgő teámmal az ágyra, és felkapcsoltam az olvasólámpát, picit egy reklámban éreztem magam.
Már aludni kezdtem volna, mikor a feleségem hirtelen egy oldalt mutatott nekem: https://felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink. Először nem igazán értettem, miért mutat nekem addiktológiai szakembereket, de az elsőre feltűnt, hogy nagyon diverz képet mutat a szakemberek képzettsége. Aztán segített összerakni a dolgot: Zsuzsa, egy régi barátnője küldte neki az oldalt. Zsuzsa régóta küzd alkoholproblémákkal, és úgy tűnik, most elhatározta, hogy megpróbál kezdeni velük valamit. Szeretné a legjobb kezelést kapni – ezért is küldte át az oldalt a feleségemnek: tanácsot akart kapni arról, érdemes-e belekezdeni a Felépülők által kínált terápiába. Feleségemmel mindketten úgy gondoltuk, egy ilyen életre szóló döntésben nem lehet felelősség nélkül tanácsokat osztogatni, úgyhogy úgy döntöttünk, átnézzük az oldalt.
Abban, hogy nagyon változatos a terapeuták szakmai kompetenciája, és ami nekem egyből feltűnt, mindketten rögtön megegyeztünk. Úgy döntöttünk, kicsit még eligazodunk az oldalon. Ami különösen szimpatikus volt, hogy a rehabilitációs intézet vezetői maguk is alkoholizmusból felépülők, így a puszta professzionalitáson túl a saját tapasztalataikkal, élményeikkel is hozzá tudnak járulni az eredményes felépüléshez.
A másik, ami szimpatikus volt, az az, hogy a közintézmények személytelen, rövid, 1-2 órás konzultációival szemben itt egy egyénre specializált, intenzív, 28 napos rehabilitáción vesznek részt az érintettek. Ennek alapja az úgynevezett Minnesota-modell, amit már az USA-beli rehabilitációs intézetek 4/5-e használ. A modell egy szigorú szabályrendszer szerint szerveződik, ami már csak azért is hasznos, mert a függő legnagyobb buktatóját, az azonnali vágykielégülés veszélyét képes megakadályozni. A 28 napos pszichoedukáció egy progresszív terápia: a bentlakó egy fokozatosan kibomló és felépülő terápia során tanul meg olyan praktikus tanácsokat, amik segíthetik őt eligazodni a józan mindennapokban.
Ráadásul a bentlakás sem valamiféle kollégiumi nyomor szinonimája. Az érintettek festői környezetben tölthetnek el csaknem egy hónapot, teljes ellátással és állandó sportolási lehetőséggel, nem is beszélve a rendszeres túrákról a Veszprém megyei, Balatonhoz közeli tájon.
És valami különösen szimpatikus volt a Felépükőkkel kapcsolatban. Az, hogy a kapcsolat a 28 napos terápia után sem szakad meg. A felépülők ezután is részt vehetnek ingyenes konzultációkon; a szakemberek a 28 nap lejárta után sem engedik el senki kezét.
Ennyi pozitív információ után nem tanakodtunk sokat arról, ez lesz-e a legjobb hely Zsuzsának: egyöntetűen azt mondtuk neki, feltétlen keresse fel őket minél hamarabb.
A 28. nap végére pedig talán ő is olyan szabad lehet, mint én, mint mikor évtizedek után először, újra pizsamát húztam.