Ha valaki pizsamát emleget, szerintem mindenkinek az ágy, az alvás, a téli hónapok jutnak az eszébe, s ha esetleg hálóinghez szokott, akkor a betegség napjai. Nincs is jobb, mint a hideg hónapokban felvenni a kényelmes pizsamát, beledugni a szárait a vastag zokniba, bebújni a pihe-puha meleg takaró alá és nézni a szerelmes vagy horror filmeket egy forró kakaóval vagy forralt borral a kézben…
A pizsama biztonságot nyújt, abban a szerkóban nem láthatják az embert, csak azok, akik nagyon közel állnak, ilyenkor nem számít a divat. Az a jelenet megvan a Holiday című filmben, amikor Cameron Diaz-hoz bekopog Jude Law, és gyorsan szedi ki a zoknikból a pizsamaszárakat, rendezi a haját stb. Na, nekem pont ez az állapot ugrott be erről a ruhadarabról. Eddig.
Szörnyella de Frász
Azonban nemrég Melinda mesélte, hogy egy téli napon felhívta a barátnője azzal a szuper hírrel, hogy a párja megkérte a kezét, viszont nem sokára külföldre költöznek, és nincs kedvük szervezkedni hónapokig odakintről, ezért gyorsan megtartanák a lagzit az elutazás előtt. Sikerült találni egy időpontot, ami az egész násznépnek megfelelt, és lefoglaltak egy szép helyszínt. Az egyik barátjuk bevállalta a bulis zenék szolgáltatását, egy másik a fotózást, és készülődtek a Nagy Napra. Azonban a vőlegény anyja Szörnyella de Frászként kezdett el viselkedni, és folyamatosan azon problémázott, hogy mit fog felvenni, neki nem elég az idő arra, hogy megtalálja a tökéletes ruhát…
Fel voltak készülve rá, hogy nem lesz egyszerű az anyós-jelölttel, de erre senki sem számított… A menyasszony tök lazán állt a dologhoz, ő egyébként sem tervezett habos-babos csipkés csodát felvenni, szóval nem stresszelt rá egyáltalán. Több alkalommal beszélt az anyósával – akinek természetesen rengeteg gyönyörű, drága, esküvőre tökéletesen megfelelő ruha lóg a szekrényében -, hogy bármelyik ruhában jön, jó lesz, de nem lehetett meggyőzni.
Végül a vőlegénnyel együtt úgy felhúzta magát Melinda barátnője, hogy úgy döntöttek, olyan dresscode-ot írnak elő, ami senkinek nem okoz fejtörést, vagy mindenkinek ugyanakkorát: pizsamaparty-nak kiáltották ki a lagzijukat! De ami még jobb: előírták, hogy a hálóing viselete tilos, szóval tényleg csak pizsamában gondolkodhatott mindenki! Na, ettől még jobban felhúzta magát anyós-pajtás, de ezen már csak nevettek…
A násznép
A násznép nagy százaléka a barátaikból állt, akik abszolút poénra vették a dolgot, és alig várták a lakodalmat! A jegyes pár saját maga csinálta a dekorációt, és sikerült abszolút a „tematikához” illeszteni: mindenhol lampionok világítottak, volt a tánctér mellett egy kuckós sátras rész, a földön matrac teledobálva párnákkal, ott lehetett lazulni, ha elfáradt az ember. Az ültetők kártyák helyett névre-szóló alvómaszkok voltak, amit többen hajráfnak használtak az este során!
Hogy mindenki kényelmesen táncolhasson, mamuszok és vastag zoknik voltak a tánctérhez készítve, az éjféli menü pedig töltött káposzta helyett meleg tej volt fánkkal. A menyasszony egy fehér csipkés szatén hálóingben vonult az oltárhoz, a vőlegény pedig egy zakó-mintás pizsamában, mindketten mezítláb!
JUST MARRIED!
A menyasszony később fehér pizsamába öltözött, aminek a hátára azt volt hímezve, hogy JUST MARRIED! A szertartás alatt is sokat nevettek, mert mondtak egymásnak fogadalmat, és ami a legjobb: a ceremóniamester vezette a szertartást is, és ő is pizsamát viselt! Azt mesélte Melinda, hogy olyan természetesen koordinálta a násznépet, mintha minden nap pizsamás lagzikat rendezne, és attól még, hogy szórakozni jött mindenki, ő nagyon komolyan vette a háttérmunkát, de a szertartás során azért nagyon humoros volt, és írt egy vicces verset a párról (természetesen beleszőtte a különleges dresscode-ot is).
Volt nagycsoportos fotózkodás, csokor- és harisnyakötődobás, mindenkivel készített közös képet a pár, és a vacsora után a ceremóniamester levezényelt egy kvízt, amiben az egész násznép részt vett. Minden kérdés a párral kapcsolatos volt, és aki nem válaszolt jól, annak le kellett ülnie, így a végén csak a győztes maradt állva, és elnyerte méltó jutalmát – egy WINNER feliratú szemmaszkot – nyilván egész este abban bulizott! A pár nyitótánca is szuper vicces volt, a Ponyvaregény híres jelenetét elevenítették meg, és mezítláb „twisteltek” pizsamában!
Természetesen az esküvői torta sem hagyományos piskótából készült volt, hanem egy több emeletes palacsintatortával készültek a párnak, volt kakaós, lekváros, banános, gesztenyés és gundelpalacsinta „szint” is, alig győzték végigkóstolni! Mondanom sem kell, hogy a menyasszonytánc is rendhagyó formát öltött.
Eladó a menyasszony
A ceremóniamester szuperül felvezette a dolgot, és mondta a cseréknél, hogy Eladó a menyasszony, de nem lakodalmas zene volt, hanem egy táncszőnyegen versenyzett a menyasszony a borítékokért. Ő ugyanis nagyon régóta gyakorol, és biztosra ment, hogy senki nem fogja tudni legyőzni, pedig mindenkinek kezdő szint volt beállítva, a menyasszonynak viszont haladó, de még így is sikerült mindenkitől bezsebelnie a „hozományokat”!
A jó kedvét neki és az immáron férjének sem sikerült elrontania az anyósának, pedig természetesen csak ő hálóingben érkezett, és egy magas sarkú szandálban, a menyasszonytáncban pedig nem volt hajlandó részt venni, de Melinda elmondása szerint az az egyik oka a külföldre költözésüknek, hogy minél messzebb legyenek a „boszorkánytól”, úgyhogy csak még inkább megerősítette őket a döntésükben. Viszont így már házaspárként költözhettek és kezdhettek új életet, és gondolhatnak minden este életük egyik legboldogabb napjára, amikor pizsamában ágyba bújnak!